Tavasz van hajnalban az ég ontja áldásos könnyeit

Az én lelkem, testem Uram hozzád fohászkodik

Segíts Nekem eleredni belém szorúlt fájdalmam csatornáit

Hisz Nekem újból tőled kell erőt gyüjteni.

 

Könyörögve kérlek mutass utat mit kell most tennem

Fájdalmam mélységes ne hagyj elvesznem

Nem tudom ismét ellened mit vétettem

Galárdul amennyit adsz vissza is veszed

Ha bűnöm van engem büntess ne ártatlan gyerkememet

 

Most már bármit gondolsz, rosszat tesszel velem

Daccból is ismét felveszem a harcot veled

Ha te nem adsz új erőt magamtól veszem

Kérdem Tőled miért hagytál ismét cserben engem.

 

Elhatározásom nagy elhagyom meg sem szerzett hitemet

Hisz ilyen Istenben reménykedő embernek bízni nem lehet.

Türelmem elfogyott, nem csak Neked Nekem is van templomom.

Az én templomomban szeretet és csend honol

Nem vagy Te más csak egy gonosz misztikum.

Nem fogok bízni benned csak magamban

Kellett ez Neked eggyel kevesebb híved van?

 

Lelkem megkönnyebbült elredtek könnyeim

Eljött az idő tiszta lapot kell kezdeni.

Nem hagyom magam Tőled még mindig elveszejteni.

Még az Istennek sem illik gyengébbeket bántani.

 

Ha vagy, elvettél gyermekemtől majdnem mindent

Mit vétett Ő neked tudhatnád a szeretet az Ő legynagyobb kincse

Végy róla példát szívedben szeretet nincsen

Bosszú az amit Te velünk állandóan művelsz.