Tavasz van hajnalban az ég ontja áldásos könnyeit
Az én lelkem, testem Uram hozzád fohászkodik
Segíts Nekem eleredni belém szorúlt fájdalmam csatornáit
Hisz Nekem újból tőled kell erőt gyüjteni.
Könyörögve kérlek mutass utat mit kell most tennem
Fájdalmam mélységes ne hagyj elvesznem
Nem tudom ismét ellened mit vétettem
Galárdul amennyit adsz vissza is veszed
Ha bűnöm van engem büntess ne ártatlan gyerkememet
Most már bármit gondolsz, rosszat tesszel velem
Daccból is ismét felveszem a harcot veled
Ha te nem adsz új erőt magamtól veszem
Kérdem Tőled miért hagytál ismét cserben engem.
Elhatározásom nagy elhagyom meg sem szerzett hitemet
Hisz ilyen Istenben reménykedő embernek bízni nem lehet.
Türelmem elfogyott, nem csak Neked Nekem is van templomom.
Az én templomomban szeretet és csend honol
Nem vagy Te más csak egy gonosz misztikum.
Nem fogok bízni benned csak magamban
Kellett ez Neked eggyel kevesebb híved van?
Lelkem megkönnyebbült elredtek könnyeim
Eljött az idő tiszta lapot kell kezdeni.
Nem hagyom magam Tőled még mindig elveszejteni.
Még az Istennek sem illik gyengébbeket bántani.
Ha vagy, elvettél gyermekemtől majdnem mindent
Mit vétett Ő neked tudhatnád a szeretet az Ő legynagyobb kincse
Végy róla példát szívedben szeretet nincsen
Bosszú az amit Te velünk állandóan művelsz.